|
Viszlát, És Kösz A Halakat 13. fejezet
Azon az éjszakán büszkén járkált
fel-alá a házban és azt játszotta, hogy egy kukoricatáblán botladozik
keresztül, mindezt úgy csinálta, mintha lassított felvétel lenne, és folyton
ki-kitört belőle a nevetés. Arthur azt gondolta, hogy még azt is el tudnál viselni, ha meghallgatná a skótdudás albumot,
amit nyert. Nyolc óra volt és eldöntötte, hogy erőt vesz magán, hogy az egész
albumot meghallgatja, mielőtt felhívná Fennyt. Talán holnap kellene felhívni.
Az igazán vagány dolog lenne. Vagy pedig a jövő héten valamikor. Nem, ez nem játék. Akarta a lányt és
nem törődött vele, hogy ki tud róla. Teljesen és feltétlenül akarta,
rajongott érte, vágyódott utána és többet akart tenni, mint az, hogy voltak
dolgok, amik róla szóltak. Sőt, azon kapta magát, hogy olyan
dolgokat mond, mint "juhú", amint képtelenül járkál körbe a házban. A
szeme, a haja, a hangja és minden...
Megállt. Felrakja a lemezt. Utána felhívja.
Talán először kellene inkább felhívni? Nem. Amit csinál, az a következő.
Felrakja a skótdudás lemezt. Meg fogja hallgatni minden egyes kísértetsikolyát.
Utána felhívja. Ez a helyes sorrend. Ez az, amit tenni fog. Félt megérinteni a dolgokat, ugyanis
azok összetörtek, ha megtette. Felvette a lemezt. Elmulasztotta
összetörni. Kicsúsztatta a tokjából. Felnyitotta a lemezjátszót és bekapcsolta.
Mind a ketten megmenekültek. Bolondul kacarászott, amikor a tűt ráhelyezte a
lemezre. Leült és meghallgatta a Skót Katonát. Meghallgatta a Meghökkentő Gráciát. Meghallgatott valamit néhány völgyről. A csodás ebédidejére gondolt. Éppen menni készültek, amikor egy
bosszantó "hu-ú"-zás megzavarta őket. Az ijesztően dauerolt nőszemély
integetett nekik a büféből, mint egy hülye törött szárnyú madár. Mindenki őket
nézte és úgy tűnt, hogy valami válaszra várnak. Nem hallgatták meg, hogy
mennyire boldog Anjie, hogy mindenki segített, és 4 fontal és 3O pennyvel
hozzájárultak a műveséjéhez, és hogy a másik asztalnál valaki egy doboz
meggylikőrt nyert, és egy vagy két pillanatig tartott, hogy ragaszkodjanak
ahhoz a tényhez, miszerint a "hu-ú"-zó hölgy azt próbálja tőlük
megkérdezni, hogy náluk van-e a 37-es jegy. Arthur rájött, hogy nála van. Mérgesen
az órájára pillantott. Fenchurch finoman meglökte. - Menj - mondta. - Menj, és vedd el. Ne
légy rosszkedvű. Mondj nekik egy szép kis beszédet arról, hogy mennyire örülsz,
és utána felhívsz és elmondod, hogy ment. Én is meg akarom hallgatni a lemezt.
Menj. Búcsút intett és elment. A törzsvendégek úgy gondolták, hogy a
köszönő beszéde kissé túlságosan is ömlengő volt. Hiszen csupán egy skótdudás
lemezalbumról van szó. Arthur ezen gondolkozott, hallgatta a
lemezt és továbbra is ki-kitört belőle a nevetés.
|
|
Hátravan: 40/27 fejezet. |