|
Viszlát, És Kösz A Halakat 34. fejezet
A hazafelé tartó gépen a mellettük ülő
hölgy felettébb furcsán nézte őket. Arthurék csendesen beszélgettek. - Még mindig tudni akarom - mondta
Fenchurch - és úgy érzem , hogy tudsz valamit, amit nem mondasz el nekem. Arthur felsóhajtott és elővett egy
darab papírt. - Van egy ceruzád? - kérdezte. Fenchurch keresgélt egy darabig, majd
talált egyet. - Mit csinálsz, édes szívem? -
kérdezte, miután Arthur húsz percet töltött azzal, hogy a homlokát ráncolta,
rágta a ceruzát, firkált a papírra, lehúzott dolgokat, újra firkált, újra
lehúzott dolgokat, ismét rágta a ceruzát és mérgesen dünnyögött magában. - Megpróbálok emlékezni arra a címre,
amit egyszer valaki megadott nekem. - Az életed sokkal de sokkal egyszerűbb
lenne - mondta Fenchurch -, ha vennél magadnak egy noteszt. Végül Arthur odaadta a papírt
Fenchurchnek. - Gondolkozz el ezen. - Fenchurch
elgondolkozott. A lehúzások meg a firkálások között ott voltak a szavak:
Quentulus Quazarghegyek. Sevorbenpstry földjén. Preliumtarn bolygó. A QQ7 aktív
J Gamma Galaktikus szektor Zarss naprendszerében. - És mi van ott? - Nyilvánvalóan - mondta Arthur - Isten
Utolsó Üzenete Teremtményeihez - Ennél egy kicsit többnek hangzik -
mondta Fenchurch. - Hogyan jutunk el oda? - Most igazán... ? - Igen - mondta Fenchurch határozottan
- igazán tudni akarom. Arthur kinézett a kis ablakon keresztül
a felhőtlen égre. - Bocsássanak meg - mondta váratlanul a
hölgy, aki furcsán figyelte őket. - Remélem nem gondolják, hogy szemtelen
vagyok, de igazán unalmasak ezek a repülőutak és olyan jó elbeszélgetni
valakivel. Enid Kapelsen vagyok, Bostonból. Mondják, sokat repülnek?
|
|
Hátravan: 40/6 fejezet. |