|
Viszlát, És Kösz A Halakat 16. fejezet
Egy utálatos vasárnap után, amit
szemétkukák kiborításával töltött, amik egy kocsma mögött voltak Tauntonban, és
semmit sem talált - egy darab tombolajegyet, egy telefonszámot sem -, Arthur
mindent megtett, hogy megtalálja Fenchurch-öt, és minél több dolgot tett, annál
több hét telt el. Szidta magát újra és újra, dühöngött,
szidta a sorsot, a világot meg az időjárást. A dühe és a bánata ellenére még
abba a benzinkút melletti kávéházba is beült, ahol azelőtt volt, mielőtt
megismerte a lányt. - A szemerkélő eső különösen mogorvává
tesz. - Kérem, fogja be a pofáját a
szemerkélő esőről - csattant fel Arthur. - Befognám, ha abbahagyná a
szemerkélést. - Na nézze... - De tudom, hogy mit fog csinálni, ha
abbahagyja a szemerkélést. Elmondjam? - Ne. - Zuhogni. - Mi? - Zuhogni fog. Arthur mereven bámult a kávéscsészéje
pereme fölött a kinti világra. Rájött, hogy teljesen értelmetlen itt lennie, és
inkább babonából jött ide, mint ésszerűségből. Mégis, mindezek ellenére a sors
mintha zaklatná azzal a nyilvánvaló dologgal, hogy ilyen egybeesések valójában
mégis történhetnek - ismét találkozott azzal a teherautósofőrrel, akivel akkor
már egyszer összeakadtak. Minél jobban próbálta figyelmen kívül
hagyni, annál jobban figyelt a férfi idegesítő beszédére. - Azt hiszem - mondta Arthur határozatlanul,
és átkozta magát, hogy egyáltalán foglalkozik azzal, hogy ezt mondja -, kezd
elállni. - Ha! Arthur csak vállat vont. Mennie
kellene. Ez az, amit tennie kellene. Csak mennie kellene. - Soha nem áll el az eső! - lármázta a
teherautósofőr. Verte az asztalt, a teáját kilöttyintette és egy pillanatra úgy
tűnt, hogy füstölög is. Nem sétálhatott ki csak úgy, hogy ezt a
kijelentést válasz nélkül hagyja. - Dehogynem, el fog állni. - mondta
Arthur. Nem volt valami elegáns cáfolat, de ezt
kellett mondania. - Esik... egyfolytában... mindig -
dühöngött a sofőr, és minden szónál verte az asztalt. Arthur a fejét rázta. - Hülyeség azt mondani, hogy állandóan
esik. A férfi sértődötten felhúzta a
szemöldökét. - Hülyeség? Miért hülyeség? Miért
hülyeség azt mondani, hogy állandóan esik, amikor mindig esik? - Tegnap nem esett. - Darlingtonban esett. Arthur óvatosan elhallgatott. - Most meg fogja kérdezni, hogy hol
voltam tegnap? - kérdezte a férfi - He? - Nem. - mondta Arthur. - De én azt hiszem, megkérdezhetné. - Azt hiszi. - D-betűvel kezdődik. - D-betűvel. - És tanúsíthatom, hogy ott tegnap
szemerkélt az eső. - Hé, hapsikám, szerintem te nem ott
akarsz ülni - mondta egy arra járó idegen vidáman. Az ott a Viharfelhő Sarok, az ám! Az
Esőcseppek Folyton a Fejemre Esnek öreg tagjainak van fenntartva. Minden
autópálya melletti kávéházban van egy asztaluk, innen egészen a napos Dániáig.
Kerüld el, ez a javaslatom. Ez az, amit mindnyájan teszünk. Na, hogy megy Rob?
Elfoglalt vagy? Fenn vannak az esőgumik? Ha-ha... Arrébblibbent, és ment, hogy valakinek
a másik asztalnál egy viccet meséljen Brit Eklandról. - Látod, egyikük sem vesz komolyan -
mondta Rob McKenna - de - tette hozzá komoran, keresztülhajolva az asztalon, és
összehúzta a szemöldökét - mindnyájan tudják, hogy igaz. Arthur nem értett vele egyet. - Mint a feleségem - mondta McKenna a
McKenna Fuvarozási Vállalat, Az időjárás nem akadály kizárólagos tulajdonosa és
sofőrje -, azt mondja, képtelenség, és csak fontoskodok, meg csak hülyeségekért
veszekszem, de - drámai szünetet tartott és veszélyes pillantást lövellt Arthur
felé - mindig beviszi az udvarról a mosott ruhát, ha telefonálok, hogy úton
vagyok hazafelé. - Forgatta a kávéskanalát. - Nos, mit szólsz hozzá? - Hát... - Van egy könyvem - folytatta. - Van
egy könyvem. Egy naplóm. Tizenöt éve vezetem. Minden egyes hely, ahol voltam,
benne van. Minden nap. És az is, hogy milyen idő volt. És mindenütt ugyanolyan
volt. - morgott - Borzasztó. Egész Anglia, Skócia, Wales, amerre voltam. Végig
a kontinensen, Olaszország, Németország, oda-vissza, Dániától Jugoszláviáig. Az
idő mindenütt jellemezve van és grafikonon ábrázolva. Még az is, amikor a
bátyámat látogattam meg - hozzátette - Seattle-ben. - Nos, - mondta Arthur miközben
felállt, hogy most már tényleg induljon - talán jobb lenne, ha megmutatná
valakinek. - Meg fogom mutatni - mondta McKenna. És megmutatta.
|
|
Hátravan: 40/24 fejezet. |