|
Viszlát, És Kösz A Halakat 17. fejezet
Boldogtalanság. Levertség. Még több
boldogtalanság és levertség. Egy terve volt szüksége, és kitalálta, hogy mit
fog csinálni. Megkeresi, hogy hol volt a barlangja. A történelem előtti földön egy
barlangban lakott, no nem egy szép barlangban, hanem egy tetves, pocsék, vacak,
nyamvadt barlangban, de... Nem volt de. Az egy teljesen tetves, pocsék, vacak,
nyamvadt barlang volt, és utálta. De öt évig benne élt és ez valahogy az
otthonává tette, és az emberek nem szeretik szem elől téveszteni az
otthonaikat. Arthur Dent ilyen ember volt és így elment Exceter-be, hogy egy
számítógépet vegyen. Ez volt az, amit igazán akart. Persze,
egy számítógép. De úgy érezte, kell hogy legyen néhány komoly célja, mielőtt
egyszerűen elmegy és kiad egy csomó pénzt egy olyan valamire, amit az emberek
egyébként összetévesztenek egy olyan dologgal, amivel csak játszani lehet. Nos,
ez volt a komoly cél. Hajszálpontosan megállapítani a pontos
helyét a történelem előtti Földön egy barlangnak. Ezt elmesélte a férfinak a boltban. - Miért? - kérdezte a férfi a boltban. Ez egy furfangos kérdés volt. - Oké, hagyjuk. - mondta a férfi a
boltban. - És mégis, hogyan gondolta? - Nos, én azt reméltem, hogy ön tud
nekem segíteni. A férfi felnézett és vállat vont. - Sok gyakorlata van a számítógépek
terén? Arthur azon gondolkozott, hogy
megemlítse-e Eddie-t, az Arany Szív fedélzeti számítógépét, ami egy másodperc
alatt bármilyen műveletet elvégzett, vagy Bölcs Elmét, vagy... - de eldöntötte,
hogy nem teszi. - Nem, nincs. - mondta. - Vidám délutánunk lesz... - mondta a
férfi a boltban, de csak magának. Arthur végül is megvette az Apple-t.
Néhány nap alatt hozzájutott még néhány csillagászati programhoz, ami a
csillagok mozgását ábrázolta, ő meg hevenyészett kicsi diagramokat rajzolt a
csillagok állásáról, ahogy emlékezett arra, hogy hogyan néztek ki esténként,
amikor felnézett a barlangjából az égre, és heteken át szorgalmasan dolgozott,
vidáman mellőzve azt a következtetést, amire tudta, hogy elkerülhetetlenül
kilyukad, miszerint az egész terve nevetséges. Emlékezetből vázlatot rajzolni persze
eredménytelen volt. Még azt sem tudta, hogy milyen régen volt, túl Ford Prefect
hevenyészett megállapításán akkoriban, hogy 'úgy pár millió éve', és egyszerűen
nem értett a matekhoz. Míg kidolgozott egy eljárást, ami végül
eredményre vezetett. Eldöntötte, hogy nem törődik azzal a ténnyel, hogy a
hozzávetőleges számításainak rendkívüli összevisszaságával, durva
megközelítésekkel és misztikus feltevésekkel, amiket használt, szerencsés, hogy
egyáltalán a helyes Galaxist eltalálta. Tovább dolgozott és így kapott egy
eredményt. Megfelelő Eredménynek fogja nevezni. Ki
tudná meg? Ahogy az történni szokott a sors
kifürkészhetetlen útjain keresztül, Arthur a Pontosan Megfelelő Eredményt
kapta, bár ezt soha nem fogja megtudni. Csupán Londonba ment, és kopogtatott a
megfelelő ajtón. - Ó, azt hiszem jobb lett volna, ha
előbb felhívsz. Arthur döbbenten, tátott szájjal állt. - Csak néhány percig érek rá. - mondta
Fenchurch - éppen menni készültem.
|
|
Hátravan: 40/23 fejezet. |