|
Viszlát, És Kösz A Halakat 19. fejezet
Ford Prefect elég ideges volt, mert
valamilyen lárma folyton felébresztette. Kicsúszott a fedélzet alatt lévő
hajófenékből, amit hálóhelynek alakított át saját részére azáltal, hogy
leállított néhányat a zajosabb gépek közül a fenék közelében és kibélelte
törülközőkkel. Gyorsan lemászott a benti létrán, és kedvetlenül mászkált a folyosókon. A folyosók klausztrofóbiát okoztak,
rosszul voltak megvilágítva, és a fény folyamatosan vibrált és elhalványodott,
mert az energia így áramlott a hajón keresztül, erős vibrálást és csikorgó,
recsegő hangokat okozva. Bár az nem az a hang volt, ami Fordot felébresztette. Megállt, majd visszafeküdt a fal mellé,
amikor valami, ami úgy nézett ki, mint egy pici, ezüst motoros fúró, elhúzott
mellette a homályos folyosón kellemetlen, éles sivítással. Az sem az volt. Kedvetlenül keresztülmászott egy
válaszfalban lévő ajtón és egy nagyobb folyosón találta magát, bár az még
mindig rosszul volt megvilágítva. A hajó megingott. Már régóta elég tisztességesen
ezt csinálta, de ez most hevesebb volt. Egy kis szakasz robot menetelt,
borzalmas csörömpöléssel. Bár ez még mindig nem az volt. Csípős füst szállt fel a folyosó
végéről. Ford továbbment a másik irányba. Elhagyott egy csomó monitort, amik a
falba voltak beillesztve megerősített lemezek mögé, de még így is pocsékul
néztek ki. Az egyik néhány borzasztó, zöld és
hámló, csúszómászó alakot mutatott, akik nagy hangon lármáztak és veszekedtek
az Egyszeri Átruházható Szavazási Rendszerről. Nehéz lenne megmondani, hogy
Ford most ez ellen vagy e mellett volt, azonban nyilvánvalóan nagyon szerette
volna érteni. Lehalkította a hangot. Bár ez még nem az volt. Elhagyott egy másik képernyőt. Azon
valami fogkrémmárkát reklámoztak, amit ha használsz, igazán szabadnak érzed
magad. Kellemetlen harsogó zene is járult még mindezekhez, de az sem az volt. Elért egy másikhoz is, ami egy sokkal
nagyobb háromdimenziós képernyő volt, és az ezüst Xaxisiai hajó külsejét
figyelte. Amint nézte, száz, szörnyen
felfegyverzett Zirzla robotcsillagjáró közeledett, eltompítva egy hold sötét
árnyékát. Szemben a Xaxis csillag vakító korongja körvonalazódott, és a hajó
egyszerre kirobbantotta összes nyílásából rosszindulatú lángjait,
visszataszítóan érthetetlen erejének demonstrálásaként, ellenük. Na, ez volt az a lárma. Ford rosszallóan megrázta a fejét és
megdörzsölte a szemét. Leroskadt egy élettelen ezüst robot roncsolt testére,
ami biztos, hogy korábban égett el, és most már eléggé kihűlt ahhoz, hogy ülni
lehessen rajta. Ford eltért az eredeti tervétől és
előbányászta a Galaxis Útikalauzát a táskájából. Aktivizálta a képernyőt és
lustán keresztülfricskázott néhány egyforma három címszón és néhány egyforma
négy címszón. Valami jó gyógyító módszert keresett álmatlanság ellen. Megtalálta
azt, hogy NYUGALOM és ez volt az, amire úgy gondolta, hogy biztosan szüksége
van. Olyat is talált, hogy NYUGALOM ÉS GYÓGYULÁS. Úgy volt, hogy tovább keresi,
amikor hirtelen jobb ötlete támadt. Felnézett a monitor képernyőjére. A csata
egyre jobban dühöngve, ádázul folyt, a zaj megdöbbentő volt. A hajó ingott,
sivított, dülöngélt, mintha az összes energiáját egy időben kisugározná vagy
elnyelné. Újra ránézett az Útikalauzra és
keresztülugrott néhány tetszetős meghatározáson. Hirtelen felnevetett, majd
ismét keresgélt a táskájában. Kihúzott egy kicsi memóriaegységet,
letörölte róla a pihéket és süteménymorzsákat, majd betuszkolta ezt egy
interfész-részbe az Útikalauz hátulján. Amikor minden olyan információ, amiről
azt gondolta, hogy lényeges, lezúdult az egységbe, ismét kikapcsolta, könnyedén
átdobta a tenyerébe, eltette az Útikalauzt a táskájába, önelégülten vigyorgott
és elindult, hogy felkutassa a hajó számítógépének adatbankját.
|
|
Hátravan: 40/21 fejezet. |