|
Viszlát, És Kösz A Halakat 21. fejezet
A Galaxis Útikalauz Stopposoknak, amint
azt már pontosan és gyakran lejegyezték róla, egy meglehetősen meglepő valami.
Lényegében, ahogy a címe is utal erre, egy útikalauz. A probléma az (vagy
legalábbis az egyik, mert elég sok van belőle), - hogy egy jelentős része
folyamatosan akadályozza a polgári, kereskedelmi és büntető törvényszékeket a
Galaxis minden részében, különösen, ahol lehetséges, a
legmegvesztegethetőbbeket - ez. Az előző mondatnak van értelme. Nem ez
a probléma. A probléma: A Változás. Olvasd el még egyszer és érteni fogod. A Galaxis egy gyorsan változó hely.
Őszintén szólva elég sok van belőle és minden pici része, ami folyamatosan
mozgásban van, az folyamatosan változik. Talán azt gondolnád, olyan lehet, mint
egy rémálom, mert egy lelkiismeretes és aggályoskodó szerkesztő szorgalmasan
serénykedik, hogy a könyv igazán részletes maradjon és a bonyolult,
elektronikus kötet lépést tartson minden változó állapottal és körülménnyel,
amit a Galaxis minden nap minden órájának minden percében produkál - és nem
lenne igazad. Mert nem jössz rá arra, hogy a
szerkesztő, mint az összes szerkesztő aki az Útikalauznál valaha dolgozott, nem
igazán fogja fel ezeknek a szavaknak a jelentését, hogy
"lelkiismeretes" , "aggályoskodó" vagy
"serénykedni" és hajlamos arra, hogy rémálmaival egyáltalán ne is
törődjön. A címszavakat úgyis módosítják - vagy
nem - a Szub-Éta Hálózaton keresztül, aszerint, hogy megbízhatóak-e még. Vegyük például Brequinda esetét Avalars
Lábjánál, amit mítoszok vesznek körül, legendás, ellentmondó, unalmas,
háromrészes mini-sorozatok, amik arról szólnak, hogy ott lakik a pompás és
varázslatos Fuolornis Tűzokádó Sárkány. A Régi Napokban, Bragadox Fajthájának
Eljövetele előtt, amikor Fragilis énekelt és Quenelux Saxaquinje uralkodott,
amikor a levegő még friss volt, az éjszakák meg jószagúak, de mindenki olyan
volt valahogyan legalábbis azt állítják - bár hogy a fenébe gondolhatták, hogy
valaki egyáltalán még elhisz egy ilyen nevetségesen ostoba állítást jószagú
éjszakáról meg friss levegőről, meg még mit ki nem találnak, érintetlenekről,
meg hogy lehetetlen volt egy téglát úgy eldobni Brequindában Avalars Lábjánál
hogy legalább fél tucat Fuolornis Tűzokádó Sárkányt el ne találj. Azonban ha pont ezt akartad tenni, az
más dolog. Nem azért, mert ezek a Tűzokádó
Sárkányok nem voltak békeszerető természetűek. Azok voltak. Kedvelték a békét
darabjaiban, és hogy a dolgokat általában darabokban kedvelték, ez volt magában
a probléma, mert valaki elég gyakran bántotta azt a valakit akit valaki szeretett,
különösen ha az a valaki egy Fuolornis Tűzokádó Sárkány olyan lehelettel mint
egy gyorsítórakéta, és olyan fogakkal, mint egy kerítés. A másik probléma az
volt, hogy ha hangulatuknál voltak, akkor elég gyakran inzultálták azt az elég
sok valakit akiket másvalakik szintén szerettek. Tegyük hozzá mindezekhez azt a
kevés számú őrültet akik akkoriban arra jártak, hogy téglákat dobáljanak, és
akkor arra lyukadtak ki, hogy Brequindában, Avalars Lábjánál, elég sok embernek
okoztak komoly sérüléseket a sárkányok. De törődtek vele? Nem törődtek. Megsiratták a végzetüket? Nem. A Fuolornis Tűzokádó Sárkányokat széles
Brequindában, Avalars Lábjánál, megbecsülték barbár szépségük miatt, nemes
céljaik miatt, és az egyik szokásuk miatt, ugyanis rendszerint jól elverték
azokat, akik nem becsülték meg őket. És ez miért volt? A válasz egyszerű. Szex. Egy teljesen kifürkészhetetlen ok miatt
van valami szexi abban, hogy hatalmas, varázslatos tűzokádó sárkányok repülnek
alacsonyan holdfényes éjszakákon azon az égen ami már az előbb a jószagú és
friss oldalon szerepelt. Hogy ez miért lett ilyen, és miért
történik így, azt az ábrándoktól bamba emberek nem tudták volna megmondani,
mert egy pillanat múlva fél tucat selyemszárnyú, bőrtestű Fuolornis Tűzokádó
Sárkány tűnt volna fel az égen, végig az esti látóhatár mentén, és így
Brequinda lakosságának a fele a fák közé sietett a másik felével, hogy ott
együtt eltöltsenek egy izgatott éjszakát, és hogy a hajnal első sugaraival
bukkanjanak fel boldogan és mosolyogva és még mindig azt állítva igazán
meglepően, hogy érintetlenek, ha igazán megriasztott és szomorú érintetlenek
is. Feromonok - mondja néhány munkatárs. Inkább a hangok - állítják mások. A hely mindig tömve volt tudósítókkal,
akik megpróbálták a titkait megfejteni, és elég hosszú időt töltöttek el ezzel. Nem meglepő, hogy az Útikalauz
szemléletes és csábító leírása a dolgok általános állásáról meglepően
népszerűnek bizonyult azok között a stopposok között akik megengedték maguknak
hogy az Útikalauz segítse őket tájékozódni, így ezt a cikkelyt soha nem
törölték ki ami oda vezetett, hogy napjaink utazóinak maguknak kellett
rájönniük, hogy a mai modern Brequinda Avalars Városállamában mára már több
mint a régi Brequinda Avalars Fothjánál: lebujok és Sárkány Burger Bárok.
|
|
Hátravan: 40/19 fejezet. |