Viszlát, És Kösz A Halakat

23. fejezet

 A csata tovább tombolt a Xaxis csillag körül. Az ádáz és rettenetesen felfegyverzett Zirzla hajók százai addigra már atomjaikra hullottak attól a gyilkos erőtől, amit az óriási ezüst Xaxisiai hajó képes volt felvonultatni.

A hold egy részét is letarolták, amint keresztüllőttek rajta tüzelő hatalmifegyvereikkel, amik utána belehasítottak az űr végtelenjébe.

A megmaradt, rettenetesen felfegyverzett Zirzla hajókat klassziskülönbséggel legyőzte a Xaxisiai hajó pusztító hatalma, és így éppen menekültek, hogy elrejtőzzenek a gyorsan széteső hold mögé, amikor a Xaxisiai hajó, ami lármázva üldözte őket, hirtelen közölte, hogy kikapcsolódásra van szüksége és elhagyta a harcmezőt.

Mindenhol megkettőződött a félelem és a megdöbbenés egy pillanatra, de a hajó elment.

Az egész, elképesztően nagy erejével, parancsnokságával keresztülvillant az ésszerűtlen alakú űr mérhetetlen területén, könnyedén és mindenekfelett csendesen. Lenn a zsíros, büdös hálóhelyén az átalakított fedélzet alatt lévő hajófenéken Ford Prefect a törülközői között aludt és régi törzshelyeiről álmodott. A szunyókálásának ezen a pontján épp New Yorkról.

Álmában, késő éjszaka az East Side-on sétált a folyó mellett, amit olyan mérhetetlenül beszennyeztek, hogy az új életformák spontán kiemelkedtek belőle és jólétet követeltek, meg szavazati jogokat.

Az egyike ezeknek tovaúszott, integetve.

Ford visszaintegetett.

A dolog a parthoz csapódott, és felküzdötte magát a partra.

- Hi - mondta. - Éppen most teremtettek meg. Teljesen új vagyok az Univerzumnak, minden tekintetben. Van valami, amit el tudsz nekem mondani?

- Phűű - mondta Ford egy kissé meghökkenten - azt hiszem, el tudom mondani, hogy hol találod a jobb bárokat.

- Mi van a szerelemmel és a boldogsággal? Úgy érzem, hogy a mélységnek szüksége van ilyen dolgokra - mondta. - Van itt valahol mélységmérő?

- Valami ilyet a Hetedik Sugárúton találsz. - mondta Ford

- Ösztönösen úgy érzem - mondta a teremtmény sietve -, hogy tetszem neked. Ugye?

- Bájos vagy.

- Ó, nincs értelme hogy kertelj... igazán.

Az összes dolog a környéken óóó-zott, cuppogott meg bugyborékolt. Egy közeli wino érdeklődve figyelt.

- Nekem? - kérdezte Ford. - Nem. De figyelj - tette hozzá egy pillanat múlva -, a legtöbb ember boldogul valahogy, tudod hogy van ez. Van hozzád hasonló odalenn?

- Nézz már meg, öcsi - mondta a teremtmény. - Amint mondtam, totál új vagyok itt. Az élet teljesen furcsa a számomra. Milyen az élet?

Ez olyan valami volt, amiről Ford szakértően tudott beszélni.

- Az élet - mondta - olyan, mint egy grapefruit.

- Ej, és miért?

- Nos, olyan narancssárgás-féle, és gödröcskés a külseje, nedves és tintahalszerű a közepe. És belül magok is vannak. Ja, és van olyan ember, aki felet megeszik reggelire.

- Van még idekinn valaki, akivel beszélhetnék?

- Azt hiszem, igen - mondta Ford. - Kérdezz meg egy rendőrt.

Lenn a hálóhelyén Ford Prefect vigyorgott és a másik oldalára fordult. Ez nem éppen a kedvenc típusú álma volt, mert nem szerepelt benne Excentrica Bigbang, az Eroticon VI hárommellű örömlánya, akiről a legjobb álmai szóltak. De legalább egy álom volt. És legalább elaludt.

 Hátravan:  40/17  fejezet.

Lap tetejére

<<<   24. Fejezet   >>>