Viszlát, És Kösz A Halakat

27. fejezet

 - Ez az egész rendkívül csodálatos - mondta Fenchurch néhány nappal később - De akkor is tudnom kell, hogy mi történt velem. Látod, ez a különbség kettőnk között. Hogy te elveszítesz valamit, azután újra megtalálod, én találok valamit, azután elveszítem. Újra meg kell találnom.

El kellett mennie, így Arthur nekilátott és egész nap telefonált.

Murray Bost Henson újságíró volt az egyik újságnál, aminek egészen kicsi lapjai voltak, viszont nagy betűkkel volt nyomtatva. Kellemes lenne azt mondani, hogy Murray nem ártott sokat a lapnak, de sajnos nem ez a helyzet. Azonban ő volt az egyetlen újságíró, akit Arthur ismert, és így őt hívta fel.

- Arthur, öreg levesmerőkanalam, öreg ezüst levesestálam, milyen különösen pompás rólad hallani. Valaki azt mondta, hogy eltűntél az űrbe, vagy mi.

Murraynak megvolt a maga egyedi társalgási nyelve, amit saját használatra talált ki és amit senki más nem beszélt, de követni sem tudott rajta kívül. Azok a részek, amik valamit is jelentettek, olyan csodálatosan el voltak rejtve, hogy soha senki sem tudta észrevenni őket, amint tovatűntek a tengernyi hülyeség hullámai között. És mikor végre rájöttek, melyik rész jelentett valamit, akkor általában már késő volt az egésszel törődni.

- Mi? - kérdezte Arthur.

- Csak szóbeszéd, öreg elefántagyaram, én kicsi, zöld-szövettel-bevont kártyaasztalom, csak szóbeszéd. Talán egyáltalán nem jelent semmit, de talán szükségem lesz tőled néhány megjegyzésre.

- Nincs mit mondanom, csak a kocsmai pletykák.

- Majd kiegészítjük, öreg művégtagom, kiegészítjük. És olyan használható lesz, mint az a mi a fene abban a másik dologban ezen a héten. Sőt olyan lesz, hogy tagadni fogod. Bocs, valami éppen kiesett a fülemből.

Itt volt egy kis szünet, aminek a végén Murray Bost Henson visszatért a vonalba, és a hangja igazán megrendülten szólt.

- Csak emlékeztetett arra - mondta -, hogy milyen vacak volt a tegnap estém. Nos, öregem, nem fogom megmondani, hogy mi volt az. Hogy érezted magad, amikor a Halley üstökösön lovagoltál?

- Én - mondta Arthur meglepett sóhajjal - nem lovagoltam a Halley üstökösön.

- Oké. Hogyan érezted magad, hogy nem lovagoltál a Halley üstökösön?

- Igazán nyugisan, Murray.

Itt volt egy kis szünet, amíg Murray ezt leírta.

- Ez elég jó nekem, Arthur, ez elég jó Ethelnek és nekem meg a csirkéknek. Illik a heti általános nem-szokatlan dolgokhoz. 'A Furcsaságok Hete' - azon gondolkoznak, hogy így fogják nevezni. Jó, mi?

- Nagyon jó.

- Jól hangzik mi? Először is itt van ez a férfi, akire mindig esik az eső.

- Micsoda?

- Ez az abszolút csúcssztori. És minden bizonyíthatóan le van írva a kis fekete könyvecskéjébe, pontosan, napról napra. A meteorológiai intézet pedig jéghideg sűrű banánhab és mókás kicsi emberkék röpködnek benne a kis szabályaikkal, dobozaikkal meg a cseppentőikkel. Ez az ember a méh térde, a darázs mellbimbója, ez az ember egy egész sorozata a főbb repülő rovarok erogén zónáinak a nyugati világban. Esőistennek hívjuk, jó mi?

- Azt hiszem találkoztam vele.

- Jól hangzik, nem? Mit mondtál?

- Lehet, hogy találkoztam vele. Mindig morgolódik, ugye?

- Hihetetlen! Találkoztál az Esőistennel?

- Ha a kettő ugyanaz a fickó. Azt mondtam neki, hogy hagyja abba a morgást és mutassa meg valakinek a könyvét.

Murray Bost Henson itt egy elég meglepett szünetet tartott.

- Na, jó kis balhét csináltál. Jó kis galiba és tuti, hogy te csináltad. Figyelj, tudod, hogy egy túravezető mennyit fizet, hogy ez a fickó ne menjen Malagába ebben az évben? Úgy értem, hogy ne felejtse el megöntözni a Szaharát és hasonló unalmas dolgok.

Egészen új karrier áll ez előtt az ember előtt azáltal, hogy pénzért elkerül helyeket. Ez az ember óriási lesz, még az is lehet, hogy segítünk neki megütni a főnyereményt. Figyelj, lehet, hogy majd csinálunk egy interjút veled, valami ilyesmi lesz, hogy 'Az Ember Aki Esőt csinált az Esőistennek'.

- Kedves tőletek, de...

- Lehet, hogy majd le is kell fotóznunk egy kerti locsoló alatt, de az rendben lesz. Hol vagy most?

- Ööö, Islingtonban vagyok. Figyelj, Murray...

- Islingtonban?

- Igen...

- Nos, és mi van a hét szenzációjával, azzal az igazán komolyan ütődött vacakkal? Tudsz valamit azokról a repülő emberekről?

- Nem.

- Tudnod kell. Ez az igazán vérforraló hírek egyike. Ez a húsgombóc a tésztában. A helyiek egész nap hívnak, hogy elmondják, van ott egy párocska, akik esténként röpködnek. A srácok a fotólaborban egy éjszakán át dolgoztak, hogy egy zseniális fotót összehozzanak. Hallanod kellett valamit.

- Nem.

- Arthur, hát hol voltál? Ja persze, közben megtaláltam a feljegyzésemet. arról, amit mondtál De az már hónapokkal ezelőtt volt. Figyelj, ez megy minden este a héten, öreg sajtreszelőm, pontosan a fejed fölött. Ez a párocska csak úgy röpköd az égen körbe, és mindenfélét csinál. És nem úgy értem, hogy falakon tudnak keresztülnézni, vagy hogy úgy tesznek, mintha egy ellenállásszekrény T-gerendái lennének. Semmit sem tudsz?

- Nem.

- Arthur, mindig leírhatatlan gyönyörűség veled beszélgetni, öreg cimbora, de mennem kell. Küldöm a fickót a kamerával meg a locsolócsővel, add meg a címedet, kész vagyok, írom.

- Figyelj, Murray, azért hívtalak, hogy megkérdezzek valamit.

- Rengeteg dolgom van.

- Csak valamit tisztázni szeretnék a delfinekről.

- Semmi új... Csak a tavalyi hírek. Felejtsd el őket. Elmentek.

- Fontos lenne.

- Figyelj, senkit sem fog érdekelni. Nem erősíthetsz meg egy hírt - tudod - amikor az egyetlen hír az a folyamatos hiánya annak, amiről a hír szól. Amúgy sem a mi hatáskörünk, próbáld meg a Sundays-nál. Talán nekik volt valami történetük tavaly augusztus környékén ilyen címmel, hogy "Mi történt a delfinekkel?". De mostanában miről írhat az ember? "Delfinek - még mindig elmentek?" " Folyamatos delfinhiány?" "Delfinek - további napok nélkülük?" A sztori halott, Arthur, kicsi lábaival a levegőben rúgkapál, és mostanában megy a nagy aranytüskéhez az égen, öreg.

- Murray, engem nem érdekel a sztori, csak azt akartam tudni, hogyan kerülhetnék kapcsolatba azzal a fickóval Kaliforniában, akiről azt mondják, hogy tud valamit erről a dologról. Azt hittem, te talán tudod.

 Hátravan:  40/13  fejezet.

Lap tetejére

<<<   28. Fejezet   >>>