|
Viszlát, És Kösz A Halakat 36. fejezet
A repülő csészealj, amin Ford
elrejtőzött, megdöbbentette a világot. Végül nem volt semmi kétség,
hibalehetőség, semmiféle hallucináció, semmilyen titokzatos,
vízgyűjtőmedencében úszkáló ügynök. Ez most már igazán valódi volt. Ez igazán határozottan valódi volt. Leszállt és figyelmen kívül hagyta azt,
ami alatta volt, így jelentős mennyiséget szétlapított a világ legdrágább
ingatlanaiból. A legtöbb ezek közül a Harrodsé volt. A dolog masszív volt, közel egy mérföld
széles és néhányan azt mondják, matt ezüstszínű, rozsdafoltos és
megperzselt. Külseje sebhelyektől torzított, amiket számtalan gonosz
űrháborúban szerzett az emberiség által nem ismert Napok sugarainak fényében. Egy fedélzeti ajtó kinyílt, szétzúzta a
Harrods Food Hall-t, lerombolta a Harvey Nicholst és a sanyargatott építmény
egy utolsó csikorgó sikoltással ledöntötte a Sheraton Park tornyát. A csészealj belsejéből egy vérfagyasztó
csattanás és szaggatott dübörgés hallatszott, majd kilépett egy óriási, száz
láb magas ezüst robot és lemasírozott a lépcsőn. Felemelte az egyik kezét. - Békével jöttem - mondta, majd egy
újabb csikorgás után hozzátette: - Vezessetek a Gyíkotokhoz. Ford Prefectnek erre is volt egy
magyarázata, amint Arthurral ültek és nézték a véget nem érő fantasztikus
híreket a tévében. A hírek semmi másról nem szóltak, csak hogy a dolog ennyi
kárt okozott ami annyi billió fontba kerül, és megölt ennyi és ennyi embert,
majd pedig elmondták az egészet elölről, mivel a robot semmi mást nem csinált,
mint ott állt egy picit ingadozva és rövid, érthetetlen üzeneteket
ismételgetett. - Egy nagyon régi demokráciából jött -
mondta Ford. - Úgy érted, a gyíkok földjéről? - Nem - mondta Ford, aki erre az időre
egy kicsit racionálisabb és következetesebb lett, mivel a kávéját végre
leerőszakolta a torkán. - Nem ilyen egyszerű. Egyáltalán, semmi sem ennyire
egyenes és egyszerű. Az ő világában az emberek emberek. A vezetők a gyíkok. Az
emberek utálják a gyíkokat, a gyíkok irányítják az embereket. - Furcsa - mondta Arthur. - Nem azt
mondtad, hogy az egy demokrácia? - Azt mondtam - válaszolta Ford. - Az
is. - Nos... - mondta Arthur és remélte,
hogy nem hangzik röhejesen korlátoltnak amit mondani készül - miért nem
szabadulnak meg az emberek a gyíkoktól? - Ez isten bizony nem jut az eszükbe -
mondta Ford. - Megvan a szavazati joguk és mindnyájan nagyon remélik, hogy a
kormány amire szavaztak, az többé-kevésbé az a kormány, amit szeretnének. - Úgy érted, hogy tulajdonképpen
szavaznak a gyíkokra? - Ó, igen - mondta Ford egy
vállrándítással - természetesen. - De - és Arthur ismét az egésznek az
értelmét szerette volna tudni - miért? - Mert ha nem szavaznak egyik gyíkra
sem - válaszolta Ford -, akkor talán a rossz gyík kerül be a parlamentbe. Van
gined? - Mi? - Azt kérdeztem - mondta Ford és
hangjába a türelmetlenség érzése lopózott -, hogy van-e itthon gin? - Megnézem. Mesélj még a gyíkokról. Ford ismét vállat vont. - Néhányan azt mondják, hogy ez a legjobb
dolog, ami valaha is történt velük - mondta. - Természetesen a gyíkok igazán
rosszak, abszolút és a legteljesebb mértékben rosszak, de hát valakinek ezt
kell mondania. - Dehát ez borzasztó - mondta Arthur. - Figyelj - mondta Ford. - Ha mindig
kaptam volna egy altairi dollárt amikor az Univerzum egyik része ránézett az
Univerzum másik részére és azt mondta: "Ez borzasztó", akkor nem itt
ülnék ginre várva, mint egy citrom. De mivel nem kaptam, itt vagyok. Mindegy.
Mit keresel olyan békés holdvilágképpel? Szerelmes vagy? Arthur higgadtan azt mondta, hogy igen,
szerelmes. - Valakibe, aki tudja, hogy hol a gines
üveg? Megismerhetném? Megismerte, mivel Fenchurch éppen abban
a pillanatban lépett be egy nagy köteg újsággal, amit a faluban vásárolt.
Megdöbbenve torpant meg, egyrészt a roncs látványától az asztalon, másrészt a
betelgeusei roncs látványától a kanapén. - Hol a gin? - kérdezte Ford
Fenchurchtől. Majd Arthurtól: - Mellesleg mi történt Trilliannal? - Ööö... szóval ő Fenchurch - mondta
Arthur ügyetlenül. - Nem tudom mi volt Trilliannel, te találkoztál vele
utoljára. - Ó, persze - mondta Ford. - Zaphoddal
ment el valamerre. Van néhány gyerekük, vagy micsoda. Végülis - tette hozzá -
úgy gondolom, hogy ők igazából ilyenek. Tudod, Zaphod sokat szelídült. - Igazán? - kérdezte Artur, miközben
Fenchurchnek segített kipakolni. - Igen - mondta. - Végre az egyik feje
józanabb, mint egy légy egy korsó sörben. - Arthur, ki ez? - kérdezte Fenchurch. - Ford Prefect - mondta Arthur. - Talán
már említettem neked időközben.
|
|
Hátravan: 40/4 fejezet. |