|
Viszlát, És Kösz A Halakat 37. fejezet
Három napon és éjszakán át a hatalmas
ezüst robot csak állt és félelmetes árnyékot vetett Knightsbridge maradványait.
Egy picit billegett és megpróbált megérteni egy csomó dolgot. Kormányküldöttségek érkeztek hogy
megnézzék, fecsegő újságírók kérdezgették egymást a rádióban, hogy vajon mi
lehet a rakománya, egy sereg bombázórepülő próbálta - elég szánalmasan -
megtámadni, de egy darab gyík sem mutatkozott. A robot lassan kémlelte a horizontot. Éjszaka volt a leglátványosabb, amikor
a különböző tévétársaságok lámpáinak fényében fürdött. Eközben a tévétársaságok
folyamatosan tudósítottak arról, hogy a robot folyamatosan nem csinál semmit. Pedig a robot töprengett és töprengett.
Végül egy elhatározásra jutott. Ki kellene küldenie a karbantartó
robotokat. Gondolhatott volna már erre ezelőtt is,
de egy csomó problémája volt. Az apró repülő robotok egy délután
sivítva keresztülszálltak a fedélzeti ajtón egy rémisztő fémfelhőben.
Bebarangolták a környező vidéket, eszeveszetten megtámadtak néhány dolgot,
másokat pedig védelmeztek. Az egyik végülis talált egy
kisállatkereskedést néhány gyíkkal és azonnal megmentette az üzletet a
demokrácia eszméjének, mindezt olyan vadul, hogy kevesen élték túl azon a
területen. A fordulópont akkor jött, amikor a
repülő sivítók egy elit csapata felfedezte az Állatkertet a Regent's Parkban,
különösen amikor megtalálta a Hüllőházat. Levonták a tanulságot a
kisállatkereskedésnél elkövetett apró hibájukból, és a repülő lombfűrészek és
fúrók a legnagyobb és legkövérebb iguanákat vitték a hatalmas ezüst robothoz,
aki megpróbált magas szintű párbeszédet folytatni velük. Végül a robot bejelentette a világnak,
hogy a széles látókörű, teljes és őszinte eszmecsere ellenére a magasröptű
beszélgetés nem járt eredménnyel, a gyíkok visszatérnek az eredeti helyükre, és
hogy egy rövid vakációra indul valamerre. Valamilyen oknál fogva Bournemouthot
választotta. Ford Prefect amint ezt nézte a tévében
bólintott, felnevetett és ivott még egy sört. Sürgős előkészületeket tettek a robot
távozása érdekében. A repülő szerszámok sivítottak, fúrtak
és faragtak éjjel és nappal, felperzseltek maguk körül mindent, egészen addig a
napig, míg összeraktak egy megdöbbentő, hatalmas, mozgatható állványzatot.
Nyugat felé kezdték gurítani, ezzel több közutat is elfoglaltak egyszerre. A
robot pedig stabilan rögzítve állt az állványzaton belül. Nyugat felé gurult az egész építmény,
mint valami furcsa karnevál. Kiszolgálószemélyzet, helikopterek és az újságírók
autóbuszai nyüzsögtek körülötte. Keresztülvágtak a vidéken, végül megérkeztek
Bornemouthba, ahol a robot lassan megszabadította magát a szállítószerkezet
öleléséből, majd kiment a tengerpartra és tíz napig feküdt ott. Ez messze a legizgalmasabb dolog volt,
ami valaha is történt Bornemouthban. Éppen ezért hatalmas tömeg gyűlt össze a
robot gondosan őrzött pihenőhelyének közelében és megpróbálta kilesni, hogy
vajon mit csinálhat. A robot semmit sem csinált. A parton
feküdt. Egy kissé ügyetlenül, ugyanis az arcán feküdt. Volt ott egy újságíró egy helyi laptól,
aki egy késő éjszaka valami olyasmit próbált tenni, amit senki más ezen a
földön idáig nem próbált: egy rövid, értelmes beszélgetést kezdeményezett az
egyik karbantartó robottal, ami a határvonal mentén őrködött. Ez rendkívüli áttörésnek bizonyult. - Azt hiszem, a főnököd híres lehetne -
szólt át a cigarettázó újságíró a lánckordon fölött - csak jó sajtóra van
szüksége. Van itt néhány kérdésem - folytatta, miközben ügyetlenül keresgélt
egy belső zsebben - talán oda tudnád ennek a hogyishívjáknak adni, hogy gyorsan
átnézze őket. A kis csillagcsavarhúzó azt mondta,
megnézi, mit tehet és elnyikorgott. Válasz soha nem érkezett. Valahogy a kérdések többé-kevésbé
tökéletesen megegyeztek azokkal a kérdésekkel, amik a robot agyának csatákban
edzett ipari áramköreit foglalkoztatták. Ezek voltak: - Milyen robotnak lenni? - Milyen a világűrben élni? és - Hogy tetszik Bornemouth? A következő napon, kora reggel a
felszerelést elkezdték összepakolni, és néhány napon belül nyilvánvalóvá vált,
hogy a robot örökre távozni készül. - A lényeg - mondta Fenchurch Fordnak
-, hogy fel tudsz-e juttatni minket a fedélzetre? Ford vadul az órájára pillantott. - Van néhány fontos befejezetlen ügyem,
aminek utána kell járnom - magyarázta.
|
|
Hátravan: 40/3 fejezet. |